sátoros ünnep (gör. szkénopégia): 1. Izrael →pusztai vándorlásának emlékünnepe Jeruzsálemben. Az ünneplő zsidók, miután 7 napon át sátorban laktak, a 8. napon körmenetben vonultak el a jeruzsálemi tp. oltára körül, egyik kezükben a →lulabot, másik kezükben az →etrogot tartva s →koszorút viselve. A →Siloe tavából hoztak vizet, azt az oltárra csorgatták, s az oltárról lecsurgó víz az →élő víz jelképe lett. - Mint a →pünkösd, a ~ is a papi hagyományból eredt. A →babiloni fogság utáni próf-k nyomán a múlt nagy eseményei eszkat. színezetet nyertek, a jövő remény szimbólumai is lettek. Fontos lett az ünnep tipológiájában, hogy Zak 14,5: Isten Jeruzsálem K-i részén, az Olajfák hegyére teszi lábát, Jeruzsálemből pedig élő vizek forrása fakad, minden nemzet Jeruzsálembe jön a ~re (Zak 14,8 és 16). Az ünnep lit-jában nagy jelentőségre tett szert a 117. zsoltár, melyet az oltár körüljárása közben énekeltek. Ugyanez a zsoltár ünnepli a Messiást is, a király érkezését a „hozsanna!” felkiáltás jelezte: Ugyanennek a zsoltárnak van néhány Krisztusra alkalmazható sora is: „A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett” (117,22). - Az ünnep messiási értelmezése folytatódott a ker. századokban is. Zak 14,6-ot kommentálva Szt Jeromos megjegyzi: a zsidók hiábavaló reményüket, az ezeréves birod. eljövendő javait ünneplik a ~en. Jeruzsálem felépülésével hozták kapcsolatba az élő vizek kiáradását. Az „ezer év” Jeromos utalásai szerint a paradicsomi állapotokat jelenti. Jelenti azt az időtávot, amennyit Ádám megélt volna, ha nem szegi meg az Úr parancsát. A helyreállított Jeruzsálem ezen elgondolások szerint nem más, mint a megtalált Paradicsom. A ~ szert-aihoz tartozott a „vízáldozat”, az „élő vizek forrása” szintén a négyágú paradicsomi folyamra utalt. Ebben a jelképrendszerben az „etrog” az élet fájának gyümölcsét szimbolizálta. Ugyanezeket a gondolatokat megtaláljuk egy korábbi ker. szerzőnél, Methodiosz Olümposznál is. A ~ tehát az ezeréves birod-ban megvalósuló messiási, földi uralmat jelenítette meg, innen kölcsönözhették az óker. szerzők. Mivel a ~ a fény ünnepe is volt, kellékeihez hozzátartozott a →menóra. Megemlékeztek Izsák feláldozásáról is, a szarvkürt hirdette a „rosh há sáná” ünnepét. A Dura-Europoszban megtalált zsinagóga freskóin is van utalás a ~ mozzanataira. A ~ bizonyos elemei bekerültek a jeruzsálemi tp. rituáléba is, éppen a tp-szentelés ünnepén. Figyelmet érdemel a gyermekek jelenléte a ~en, mert ugyanezt a motívumot találjuk az evang-ban Jézus jeruzsálemi bevonulásának leírásánál. A dura-europoszi zsinagóga freskói között a legfontosabbak a tóraszekrény körüli képek. A tp. sematizált képe körül hétágú gyertyatartó (menóra), lulab, etrog, a jobb oldalon Izsák föláldozásának jelenete! A kép felső részén életfa, asztal, trón, melyeknek messiási jelentése van. Egyes egzegéták szerint Zak 14,16 a végidő tp-áról beszél, és a dura-europoszi freskókon ezt ábrázolta a festő. - Iz 32,18 szerint a végidőben az igazak a „béke sátraiban” laknak majd, ennek jelzése a lombsátor. Az ÚSz-ben Lk 16,9 utal erre az „örök sátrak” kifejezéssel. A Jel-t teljesen áthatják az utalások a „sátrak”-ra (vö. 7,5, 12,12, 13,6, 21,3). - 2. átvitt értelemben „ritka alkalom”; a magyar népi hagyományban a születés ideje (→gyermekágy). Va.L.

BL:1568. - Vanyó 1988:111.